Ha az idei évet az első nap jellemzi a legjobban, akkor azt gyorsan össze tudom foglalni: káosz.
Három hét múlva már nemhogy elindulunk, de meg is érkeztünk, nekem meg költözőslistámon, amit két évre tervezek, még mindig olyan részletezésű tételek vannak, hogy: “ruha, gyógyszer, fényképezőgép, telefon + töltő”.
Úgyhogy az én újévi fogadalmam az volt, hogy mostmár tényleg belehúzok a pakolásba – és valamennyire siettet a tény is, hogy amúgy egy hét múlva vissza kell adni az albérlet kulcsait.
Szóval a tervek:
Odamegyünk, leszállunk az amszterdami 7 órás átszállás után is nyomorultul hosszú (12ó45p) repülőutat követően, megkeressük Gavin lakását a városban (de legalábbis Gavint), leülünk az ágy szélére, és átgondoljuk, hogy ez pontosan mire is volt jó.
Najó, nem, azért ennél vannak konkrétabb elképzelések is – például február közepén egy tradicionális nepáli esküvőre vagyunk hivatalosak Kathmanduba, addig pedig történik majd egy egyhetes kínai szilveszter (kezdődik a Kakas éve), megnézzük, hogy melyik környéken lesz majd érdemes lakást keresni, és egyáltalán mennyire tudnak formát önteni az itthon megszült ötletek. Igazából nem baj, ha nem – max sírok csendesen egy félórát a sarokban, hogy ezért kellett feladni ezt a gyönyörű albérletet – de azért örülnék, ha 1-2 hónap elteltével elmúlna a kultúrsokkos időszak (és a tájfunok), és neki lehetne állni a dolgoknak.
Miért pont Tajvan? Többször is beszéltünk róla, hogy nem ártana azért még pár év tapasztalatszerzés külföldön, mikor aztán egy szombat reggel úgy ébredtünk, hogy egyébként mi miért is nem költözünk Tajvanra? Nem beszéljük a nyelvet, nem ismerjük a kultúrát, dögmeleg van, reng a föld és állandósult a politikai feszültség? Isteni, menjünk.
Szóval most pakolok.
＊＊＊＊＊＊＊＊＊＊＊
If the year will be just a bit similar to its first day, then we are screwed big time. Its called chaos.
In 3 weeks we are not departing, but actually arriving to Taiwan, and on my packing list the objects are as detailed as “clothes, medicine, camera, phone and charger”. And we have to hand back the apartment’s keys to our landlady in a week, so my new year’s resolution was to really start packing the things now.
The plan: arrive to Taipei after a horrible 12.45 hours flight (right after the 7 hours layover in Amsterdam), find Gavin’s place (or first: find Gavin), sit on the bed quietly, and think about what we have done.
Other than that – celebrate the Chinese New Year (and welcome the Rooster), we have an invitation to a lovely traditional Nepalese wedding in February, also need to find a place to rent in Taipei (inspect the neighbourhoods beforehand), and see whether our ideas would work there or not. If not (well, nevermind, I will just weep around half an hour in the corner about giving up our beautiful apartment), then I hope the cultural shock (and the hurricanes) will dissolve eventually after 1-2 months, and we can start planning over. Or YOLO.
Why Taiwan? We have been talking a lot about moving abroad to gain some working- and life-experience, so it was a quiet Saturday morning when we woke up and thought…hey, why don’t we actually move to Taiwan? We don’t speak the language, don’t get the culture, crazy hot climate, earthquakes, constant political tension? Say no more, it sounds like a plan.
So I’m packing now.
Taiwannabe 