Esernyő, esőkabát, törölköző || Umbrella, rain coat, towel

Az egész itt tartózkodásunk kezd egy természeti katasztrófa-bingólottóra hasonlítani. Tűz a házban, víz combközépig az utcán, az eddigi egyetlen földrengést Tomas VIP helyről, a fogorvosi székből élvezhette, ami szerintem mondjuk vicces volt, de ő nem értékelte ezt a poént teljes szívből – talán a fúró a szájában zavarta kicsit. Még június végén megvárunk egy kiadós tájfunt némi széllel, és kész, bingó, nyertünk, mehetünk haza.
Az, hogy K-K-Európa mennyire biztonságos ebből a szempontból, szerintem nincs is megfelelő módon értékelve, nekem minden egyes telefonos központi vészjelzésre összerándul kicsit a gyomrom, hogy komolyan? Mi lesz ma? Egy évnyi csapadék délelőtt? Árvíz? Hóátfúvás? MI?!
Itt mondjuk szeretném elmondani, hogy szelektíven szeretik az embereket, mert Tomas például még sosem kapott SMS-t, bezzeg a metrón az Apple tulajoknak mindig egyszerre villan fel az üzenet. Ilyenkor kicsit pásztázzuk az arcokat, hogy vajon ők aggódnak-e, mert ha nem, akkor mindegy is, jók vagyunk. Még sose aggódott senki. (Mondjuk a földcsuszamlást kínaiul már egészen jól felismerem leírva.)
Kifejezetten lenyűgöző egyébként, hogy ennyire tudják koordinálni az embereket és kézben tartani a dolgokat, de tényleg. (Majdnem mintha a MÁV-ot látnám november végén az első fél centi hónál.) Ha írnak, hogy mindenki menjen haza, akkor mennek. A metrón szükség esetén futófényen üzenik, hogy le van-e zárva valami (nekünk meg szólnak az ismerősök, hogy tároljunk le kaját és vizet). A térdig érő vízátfolyást úgy elcsatornázták egy másfél óra alatt, mintha sose lett volna semmi, aztán 20 perc alatt fertőtlenítették a rendszert (kifogták a halakat az alagsorokból), visszakapcsolták a vizet, és kész, minden mehet tovább a rendes kerékvágásban. A rutin meg az évek, gondolom én. Itt egy videó, nézzétek meg, hogy milyen volt a péntekünk: a 15. másodpercnél a bácsi arca mindent elmond a közhangulatról, egyszerűen zseniális! Ha neki ez így rendben van, ez egy ilyen nap, akkor mi mit szóljunk? Szóval bármennyire is apokaliptikus tud lenni, igazán felejthetetlen élmény és izgalmas is megtapasztalni, de azért szó se róla, jobb ezt az ablaknak erről az oldaláról nézni.
Már mi is teljesen asszimilálódtunk a közeghez, őszintén szólva az egyetlen felmerülő probléma ezzel az egész esős évszakkal kapcsolatban, hogy mi lesz, ha esetleg elfogy az ételünk itthon?! Főzni már nem szoktunk, mert ha kinyitom az ablakot, akkor is csak a pokol (95%-os páratartalmú) kapuja nyílik meg, szóval fene se akar kajaszagban üldögélni itthon. Meg inkább nem vesszük el a munkát a hamburgeres nénitől a szomszédban, úgyis ő csinálja a legjobban a világon (bár ő mondjuk pont nem járul hozzá az adólottózási esélyeinkhez, de az, hogy itt lakik, már felér a főnyereménnyel). Aztán ha este alábbhagy az eső, általában le szoktunk sétálni az óceánpartra (micsoda sikk), kikerülgetjük az utcákra vetett rákokat, veszünk valami nagyon finomat (szusi és bubble tea), meg hát eleve ha ez nem lenne elég önmagában, egy mangroveerdő mellett lakunk, ami meg meseszép! Vagy meg se várjuk, hogy elálljon az eső, mert van az a pont, amikor egészen mindegy, és amúgy is meleg az eső, a szandálon keresztülfolyik, száradni meg lehet kávézóban is, szóval egyik nap például ellátogattunk az ázsiai kortárs múzeumba, ahol aztán tényleg megmutatták, hol lakik a pokémonok istene, olyan szín- és mintakavalkádban volt részünk, mint még soha.
A vízumunk napokon belül lejár, úgyhogy lassan (de inkább gyorsan) meg kell futni az úgynevezett visa-runt is, azaz ki kell találni, hogy hova szeretnénk kiutazni és vissza, hogy újrainduljon a vízum és lehetőség szerint ne deportáljanak. Ugye az ország jellegére való tekintettel csak repülni lehet, és szerencsére számtalan fapados társaság is van, szóval remélem találunk valami egészen költséghatékony, ámde mégis izgalmas helyet. (Én már találtam, de nem jutottunk vele dűlőre, mert Tomas szerint az izgalmas jelző nem egyenlő azzal, hogy szükségállapot van az országban és az utcán egymásra lövöldöznek az emberek, szóval így nem mentünk a Fülöp-szigetekre.)

******

Our stay here in Taiwan is starting to get similar to a natural disaster bingo lottery. Fire in the condominium, major flooding on the streets, and Tomas experienced the earthquake from a VIP seat: the dentist chair. This one I found hilarious, but he did not really laugh. I guess the drill was probably in the way. So we will be waiting for the typhoon with some extreme wind, and then bingo, we won, we can go home.
I don’t think we appreciate Central Europe enough in terms of non-existing extreme weather conditions, we just take it granted. Here we occasionally (more often than I would prefer) get these central emergency messages on the phone, and it usually makes me frustrated, like really? What’s next? Flooding? Landslide? Blizzard? WHAT?
Actually, Tomas has not once received a message like this, so he is even more frustrated about it, but maybe the goverment thinks he can take care about himself. Not like the Apple users. On the metro we can always see how all the devices are beeping at once, so then we usually check out the faces to rate how worried they are becoming from the information on a scale of 1-10, because if it’s closer to 1, then we don’t need to worry either. For the record: we have not seen any worried face so far. (Aaaand I can actually recognize the Chinese character of landslide. I am so proud of myself.)
It’s actually very impressive how things are being coordinated here, and how the goverment provide all these safety instructions. If they write that everyone should go home ASAP, people are actually listening to the message (well, why wouldn’t they), we could read the information about any closures on the metro billboard (and luckily our friends also provide informations like when to store some water and food). The flooding was resolved very quickly, they sanitized the system and we got tap water again, so everything went back to normal surprisingly fast. I believe they have experienced it quite a some time over the years. Check out this video, this was our last Friday, at 0:15, the man’s face says it all about the general attitude. I love it so much! So although it seems quite apocaliptical for us sometimes, we do feel safe, and it is also a very valuable lesson and an unforgettable experience to know that this kind of weather is actually real, and it can be a part of people’s everyday life. Impressive!
I can say we are assimilating quite well as our major problem considering this weather is the fact that our food storage is not infinite, and we may run out of food. We don’t really cook anymore, as if we open the window, it’s very much like opening the gates of hell with 95% humidity, and we don’t really prefer sitting in a room which is smelling food. So we usually get the food from the hamburger-lady next door (she is the best!).
In the evenings we usually walk down to the ocean (how cheesy), buying something yummy (sushi and bubble tea), and we are living next to the mangrove forest, which is absolutely beautiful and makes the evening walks so lovely. Or we don’t even wait for the rain to stop, because it is warm and the water can flow through our sandals anyway. So we just go sightseeing – we visited the Museum of Contemporary Art, which was amazing, lively and colorful, something I would actually call the foundation of the Pokemon world.

What we need to worry the most at the moment is that our visa will expire shortly, so we need to do the visa-run sooner or later (sooner) which means we need to leave the country and come back again. Luckily there are plenty of options with low-fare airlines from Taipei, and we want to visit some reasonably cheap yet exciting country. I actually found one, but Tomas insists that a country with declared state of emergency and residensts randomly killing each other does not count as adventurous, so I need to check again, because this is how we won’t go to the Phillippines

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s