Első nap | Day 1

Már tegnap elkezdtem íni a bejegyzést, de végül annyir fáradt voltam, hogy inkább csak aludtam.
Amszterdami Yotel ide vagy oda, azért nekem keserves volt a repülőút (Tomi csak aludt), jobb lett volna valami arab országban átszállni, és nem 2+13 órát, hanem 6+8at utazni (különösen rosszul esett, mikor a második etapra való felszállás előtt megláttam, hogy a combomon felszakadt a sebvarrat, miután hozzávertem a 28 kilós csomagot), de az idő/pénz/utazás közbeni agónia szentháromságból még mindig ez volt a legelfogadhatóbb kombináció.
Miután megérkeztünk, Gavin és Julie vártak minket vendégváró itallal, és elmentünk hotpotot enni. Ez úgy történik, hogy az asztalba beépítve, mindenki előtt van egy gázrózsa (a gyerekek előtt is), forr benne az alaplé, és te meg bármit és mindent beletehetsz (hús, zöldség, rizspálinka, random halszerű dolgok, gyömbér, sonka…), ami kvázi főzés is lehetne, de azért nem az – vársz egy kicsit és megeszed. Kíváncsian várom, mikor jön el a pillanat az életünkben, mikor egy délutáni séta alkalmával egyszer csak felsóhajtunk, hogy istenem, úgy ennék egy kis hotpotot.
Mivel Julie is ebben a kerületben él (Banqiao), ahol ettünk, és nagyon ajánlotta, ilyen szemmel is néztünk körbe.

Ez New Taipei City (Hszinpej), amit 2010-ben hoztak létre Tajpej agglomerációjából, miután konkrétan megtelt a megye, és csináltak inkább az egészből egy várost. Taipeiben élnek kb 2.5 millióan, New Taipei Cityben pedig kb 4 millióan.

Nekem nagyon tetszett, mert zöld (ami fontos szerintem egy majd’ 7 milliós város esetében), egészen modern, 15 perc a belváros…de azzal vett meg igazán, mikor rámutatott egy épületegyüttesre – látjátok azokat? Na, azoknak a házaknak az alagsorában van a metrómegálló, a lift egyenesen levisz…

Aztán beköltöztünk Gavinhez, kipakoltunk mindent – még a táskába beletört málnalekvárral is majdnem kezdtünk valamit, de inkább csak lefeküdtünk aludni. 15-17 fok van, ami Budapestről indulva egy álom, de a szigetelés és a fűtési berendezések hiánya miatt azért felmerült 1-2 kérdés. De végül nagyon jót aludtunk, és iszonyúan meglepően sokkal csendesebb volt az éjszaka, mint a budapesti albérletben.

*****

I have tried to write the first post yesterday, but I was so exhausted that I could not care enough.
We have had a terrible flight (or at least I did, since Tomas could sleep a lot), even though the Yotel at the Amsterdam airport was a blast – still I would have preferred a layover in an Arabic country, and rather have a 6+8 hours flight than the 2+13 hours, but well…on the golden triangle with money/time/agony during flight…it was still the best option. It wasn’t the best feeling either when I realised just before the long flight that my suture actually opened up after I hit it with baggage. Spoiler alert: I survived.

After arrival we met Gavin and Julie at the airport, and they welcomed us with bubble tea and a hotpot. Hotpot is something close to what we know as cooking…beside that the gas is in front of everyone with the boiling broth, and can put anything in it (literally anything: meat, vegetables, seafood stuff, rice wine, ginger…etc), wait and eat. I wonder at when we will have the turning point and have cravings after a long afternoon walk. But will let you know.
Since Julie is living in that district (Banqiao) and she recommended it to us, we decided to take a look.

New Taipei City (Hszinpej) was born in 2010 after the county was filled up by people. The population of Taipei is around 2.5 million, of Hszinpej it’s almost 4 million.

I did like it since it was quite green (important in such a metropolis), quite modern, downtown is 15 minutes away…but what I really loved is when Julie showed us a building and said – the metro actually goes from its basement, you don’t even need to go out.

Then we moved into Gavin, tried to pack out the suitcases – almost took care of the broken jar of raspberry jam, but nah…went to sleep instead. It’s 15-17 degrees, which is totally okay, although I had concerns when I realised that the majority of the houses does not have any heating system nor proper insulation. Nevertheless we slept perfectly, and surprisingly the street under our window is much quieter than it was at home in Budapest.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s