Hong Kong

Mindig elég körülményes elmagyarázni, hogy pontosan mit is csinálunk, és sokan is kérdezitek, úgyhogy inkább deklarálom itt. Nem keresünk ugyanis helyi munkát, a nyelvtanulásra nem jelentkeztünk be (3 hónapot jelent egy tanfolyam. Tudod, mit lehet 3 hónap alatt kínaiul megtanulni? Garantáltan semmit.) Úgyhogy a legközelebb a valósághoz inkább az áll, hogy a megkeresett pénzünkből tárgyak helyett inkább élményeket gyűjtünk, bármennyire is maflán hangzik ez első hallásra. (Ennek érdekében a ruhák terén az elmúlt, lassan egy teljes évben én például egy pár cipőt, egyetlen leértékelt esőkabátot, a Holira egy feláldozható, olcsó kínai pólót, valamint egy kalapot vettem. Összesen.)
Talán a szabad év – az angolul már lassan köztudatba kerülő gap year után szabadon… vagy megvásárolt szabadság? – egy jó megfogalmazás. Mondjuk úgy, hogy ha szerencsénk van, még úgyis legalább 40-50 évet dolgozhatunk a későbbiekben (és ha elébe megyünk, nem lesz jobb).

Pont azért nehéz sokszor írni, mert annyi impulzus ér, hogy ha csak simán azt idevetem a maga egyszerűségében, hogy ma például elmentünk a boltba vásárolni, akkor valószínűleg felsejlik mindenki előtt, ahogy leszaladunk a CBA-ba venni 3 sóskiflit (májkrémes sós kiflivel álmodok már hetek óta), holott a valóság nem ez. Nagyon nem. Egy szupermarketes bevásárlás egy olyan intenzív, rákészülést igénylő program, ami után már teljes mértékben képtelenek vagyunk funkcionálni, annyira leszív. Mert annyi mindenre kell figyelni, és annyi új impulzus ér.
Bennem például fel sem merült, hogy nem ismerek meg egy wc-papírcsomagot, pedig nem sikerült. Meg kellett szokni azt is, hogy a vásárlás után nem szabad elfelejteni, hanem ténylegesen be kell dobni a külön az erre a célre kirakott fagyasztóból egy-egy ingyenzacskó jeget a táskákba, különben míg megtesszük azt a kemény 15 percet hazáig, már dobálhatjuk is ki a cuccok felét. Hogy a gyümölcsöket nem tapintásra, hanem illatra kell vásárolni (bár engem elborzaszt a gondolat, hány orrot nyomhattak a mangómnak ezelőtt). Hogy a húspulton rendesen sormintákat raknak a levágott halfejekből, és abból is lehet választani. Hogy a lakberendezési osztályon van vizespult, wifi, fotelek és olvasnivalók is, ha hirtelen elfogyna a lelkesedés. Hogy keresni kell vízszűrő vacakot -aminek még magyarul sem tudom a nevét, hát még kínai karakterekből felismerni -, különben undi rózsaszín vizet kellene innunk a csapból. De van indulásnál kétféle tea az ingyenes automatában, a végén meg annyi kóstoló, hogy ha jól időzítve érkezünk, akkor igazából mire észbe kapunk, már ebédet nem is kell intézni. A múltkor megint a számból kilógó fél csirkecombbal válogattam olyan zöldségek közt, amikkel azt sem tudom, mit kezdhetnék. (A sajtpultnál mindig elidőzünk, mindig veszünk valamit, és mindig megbánjuk a választást.) És akkor ez csak a heti bevásárlás.
Pont egy ilyen közben találtam meg egyébként az ultimate édességet, a mindenekfelett állót, ami bizonyítja, hogy a világ jó irányba halad. KÁVÉ ÉS M&M’s!!!

img_0552

Az egész egy olyan élmény, mintha egy dimenziókapun keresztül érkeztünk volna, hiszen itt is ugyanolyan emberek élnek, dolgoznak, esznek, vásárolnak, szeretnek, csak mi még ennyi idő után is addig jutottunk el, hogy elfogadjuk a történéseket, de mégsincs halvány fogalmunk se róla, hogy miért vannak vagy pontosan mi is történik, csak nézünk egymásra meglőve, hátha a másik érti.

De ami viszont ténylegesen történt: Hong Kong. Az 5 nap kirándulásból 1.5 napot a vízumügyintézős kanosszajárással töltöttünk. Ez önmagában nagyobb büntetés volt, mint mikor kiderült, hogy nemcsak az ország elhagyásáért, de a visszajövésért is megbüntetnek. Ennyit a hetekig tervezett, olcsó kirándulás illúziójáról.

money

Hong Kong fantasztikus város. Külön élvezetet nyújt, ha szereted, hogy egyszerre hat ember lélegzik az aurádban. Nyüzsgő metropolisz, felüdülést jelentő európai kaják (volt sajt!!), őrületes mennyiségű embertömeg. Itt már nem volt cinkos összekacsintás, mint a tajvani metrón, hogy te is fehér, én is fehér, szevasz.
A helyi barátnőnknek (akivel mindhárman most találkoztunk életünkben először) ennek ellenére mégis sikerült olyan helyekre vinnie, ahol a nációk keresztmetszetét konkrétan mi jelentettük, még meg is kérdezték szemtől-szemben, hogy ne haragudj, ti pontosan hogy is keveredtetek ide? És itt idén először olyan helyen vacsoráztunk egyik este, ahol volt abrosz, étkészlet és rendes szék is. Egyszerre! Tomas szólt rám, hogy talán most már fejezzem be a fehér porceláncsésze örömteli tapogatását, mert meglehetősen zavarba ejtő. De voltunk még a végzős képzőművészek vásárán, utaztunk az emeletes busz (és villamos!) felső szintjének az elején, végigsétáltunk az autóutak feletti, fedett járdákon, sőt, még egy ott élő, régi kedves csoporttársammal is összefutottunk, aki olyan kis sikátorokon vitt keresztül életünk egyik legjobb olasz étterméig, ahova én önszántamból valószínűleg sosem fordultam volna be. Ott kóstoltuk meg a tonikos kávét is. Voltunk igazi hong kongi tradicionális étteremben, a kínaiak kedvenc mangózós helyén, meg a bolhapiacon is, ahol vettük a facebookon már mutatott gyönyörű rózsaszín tyúkórát. A lakásunk dísze lesz, ez biztos. Ideillesztem megint, nehogy elfelejtkezzetek erről a csodáról valaha is.

kakasóra
Megnéztük az esti fényshowt. Reméltem, hogy találok majd valami használható videót youtubeon, ha már mindenki videózta a parton, de persze nem, talán ez adhat némi támpontot hozzá. Engem már az öböl lesötétítésével megvettek, de hogy ezeket a monstrum nagy épületeket képesek szinkronizáltan ki is világítani, hát ettől én elaléltam teljesen, engem ezek az össznépi őrületek éltetnek. Semmi értelmük és mégis milyen fantasztikusak. (A benn túlórázó irodisták is biztos legalább ennyire élvezik minden este.) Felmentünk a kilátóra, ahonnan az egész várost át lehet(ne) tekinteni, de olyan köd és eső volt, hogy egyetlen épületet sem láttunk (pedig hát azért….), de kifejezetten jó volt a kávé meg a süti. Egyetlen egyszer sütött ki a nap. Ez egyet jelenthetett. Játszósruha és DISNEYLAND.

17690697_1356322554424323_1013896029_n
A bejáratnál már ki volt rakva, hogy megnyílt az Iron Man Experience, amiről én titkon reméltem azért kicsit, hogy egy privát Robert Downey Jr.-simogatót értenek alatta, de nem csalódtam így sem. (De.) Elég hamar (hozzávetőlegesen az első játék magasságában) kiderült, hogy a fiúkkal nem azonos az igényszintünk az adrenalinra, szóval volt, amikor hárman háromfelé kerestük a mókát (én a szabadesős-hányatós hullámvasutakon leginkább), de ez mit sem rontott az élményen.
Jaj, Disneyland nagyon-nagyon-nagyon jó hely!! Ha hazaérünk, az első dolgom egy, a tokiói parkra gyűjtő befőttesüveg foganatosítása lesz, az is biztos.

*******

We are always in trouble when we need to give a precise explanation what we are doing here exactly. We are not looking for a local job, we are not actively learning Chinese (we were accepted to the language courses, which last for 3 months….do you know how much 3 months mean in Chinese learning? You can guess.) So the closest we can get is to the truth is maybe a gap year? A prepurchased vacation? A time-out when instead of any physical stuff, we are paying for the experiences.

It’s really not easy when I want to write about some casual thing, because I really cannot write that we have been to the supermarket, because normally it would be just equivalent to pop into a shop, buy a loaf of bread and that’s it, go home. The truth is, for us, it’s more like a superintense weekly bulletpoint, and usually we are absolutely unable to function afterwards. So tiring, so exhausting.
I would not have thought before that I am basically unable to recognize a pack of toilet paper, but I am. We needed to get used to the fact that if we forget to put a sac of complimentary free ice after payment into our bags, we can throw out a significant part of our purchased stuff after arriving home. That it’s easier to choose a fruit by it’s smell, not by touching. That we can find a neat pattern of cut-off fish heads on the seafood shelf, and we can choose among them. That wifi, tea, water and sofa are provided inside the supermarket. That we need to find water cleaning stuff, otherwise our tapwater is not drinkable and pink. We can get so many taster that by the time we realise, we can already skip a meal. Last time I was trying to choose between the bananas while half of a complete chicken drumstick was sticking out of my mouth. We are also taking our time by the cheese-shelf, we always buy one, and we are always sad afterwards.
And this is just a casual, weekly shopping.
By the way, during one of our shopping tours, I found the ultimate dessert, which itself shows that our world is moving to the right direction. COFFEE AND M&M’s!!!

img_0552

The truth is, that living here in Taiwan is still quite eventful itself. It feels like we have arrived here through a stargate: seems like people are living normally, working, eating, and still….we still don’t understand so many things, only accepting them. And that is so instructive!

But what was really happening: Hong Kong. Out of 5 days we were spending 1.5 days by redeeming our visa. This was a bigger punishment than the fact that we needed to pay an extra punishment again in order to be able to come back to Taiwan. So there goes the deviously planned, cheap trip.

money

Hong Kong is fantastic. It’s even better, when you like to share your aura with six random strangers. Teeming metropolis with recreational European food (they had good cheese!!), incredible crowd. There were no mischievous winking when we met another Caucasian, every nation is presented.
Nevertheless our local friend (we actually met her for the first time) succeeded us to take to places where we actually were asked, how the earth could we find our way there, it’s for locals only.
For the first time this year, we ate a dinner at a place that had tablecloth, dinnerware and normal chairs. AT ONCE! I was so moved, I could not stop petting the porcelain cup. We also visited a design market, were walking on the two-story sidewalk, tried the doubledecker bus, and also met an old friend of mine, who showed us probably one of the best Italian-restaurant we have tried in our life. We also tried the fuzzy tonic-coffee for the first time. We visited a traditional Hong Kong restaurant, tried the most famous mango ice and also bought the most beautiful chicken-clock which I have already showed you on facebook, but I will insert a picture here again, so you won’t ever forget it.

kakasóra

We saw the famous light show. I was hoping to find a useful video on youtube since everyone was filming it, but no. This is something similar, if you are interested. I was already impressed by the fact that they actually darkened the bay, I love these collective craziness. They have absolutely no meaning, but still so awesome! (I bet the people on their overtime in the office was feeling the same.)
We also checked the Victoria Peak where you are supposed to see the whole city, but it was way too rainy and foggy, we could not see one single skyscraper (in Hong Kong! Imagine that!!). The coffee and cake were really good though!
Actually there was only one day when the sun was shining, which could only mean one thing: instant DISNEYLAND!

17690697_1356322554424323_1013896029_n

The brand new, exclusive Iron Man Experience was already advertised at the entrance of the park. I was hoping so much that it means a private Robert Downey Jr. petting area, but I was just a little disappointed.
It turned out quite soon that our adrenaline needs are very different, so sometimes I was riding alone, but it was not worsening the experience (I like the extreme, free-fall rides, and the guys don’t).
Disneyland is so-so-so good, I don’t even have words for it, once we are back in Europe, the first and foremost thing will be totally setting up a pocket money jar for Tokyo Disneyland!! No doubt!

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s