Pokharai böjt || Fast in Pokhara

Pokhara turistamágnese két dologra épül: a siklóernyőzésre és a trekkingre. Mi úgy érkeztünk meg Kathmanduból, hogy biztosan tudtuk, ebből egyik sem a mi programunk. Előbbi csak engem érdekel, de én már kipróbáltam korábban, a bokám pedig nyilvánvalóan nem olvassa a blogot, mert akkor tudta volna, hogy eleve sem terveztünk többnapos hegymenetet, teljesen felesleges volt kibicsaklania. Ha nagyon pátoszos lennék és szeretnék hazudni, akkor megírhatnám, hogy a lelki békénkre gyúrtunk, vagy tanultunk, filmet néztünk a neten, de az istenek meglehetősen fukar kézzel mérik az internetet errefelé, úgyhogy igazság szerint csak egy egyhetes vortexbe kerültünk, mikoris nem tudtuk hanyadika van, milyen nap, de ami ennél sokkal jobb: nem is érdekelt és nem is számított. Én, mint valami életből túlélő, húzogattam a strigulákat a noteszembe, hogy legalább azt tudjuk, hogy hány napot voltunk a városban összesen. Ötöt.

Több opció is van megtenni ezt a csekély 200 kilométernyi utat Kathmandu és Pokhara közt. Mi (bár a szívem a repülőre húzott volna, de a büdzsébe nem fért bele) befizettünk egy „luxusturistabuszra”, ahol az ebéd mellett állítólag wifi és légkondi is volt, de az egyetlen dolog, ami nekünk jutott ezekből az extrákból, az a mocsok kis csótány volt, amit később a szálláson Tomas talált meg a poggyászunkban. Egyébként pont ennyire is számítottunk. A megkülönböztető luxus igazából annyiban merült ki, hogy volt saját ülőhelyünk a buszon anélkül, hogy bárki az ölünkbe ült volna és a busz is szabványméretű volt, embernyi helyekkel. Azért egy nyolcórás úton ezek nem voltak elhanyagolható szempontok.

Pokharában első körben szállást kellett keresni. Ahhoz képest, hogy már nincs holtszezon, meglepően sok taxis és hoteles próbált minket levadászni a buszpályaudvaron, hogy csak azt az egy vendégházat nézzük meg, amit ő ajánl, és amúgy is 35 perc a város gyalog, ne sétáljunk annyit a hátizsákkal. Hazugság.
Én már kinéztem több szállást is a neten, úgyhogy a szempontrendszereink megvoltak, az alkudozási szokásaink pedig már egész magas szinteken működnek. Most összeismerkedett kirándulópártól kezdve csóró diákokon át egészen a kényes-finnyás nászutasokig teljes repertoárt meg tudunk villantani, és kis megérzéssel és megfigyeléssel egészen jó arányban működik is. Találtunk is egy nagyon kedves kis vendégházat, aminek több előnye is volt: például a kifejezetten kényelmes ágyból kinyúlva ha elhúztam reggel a függönyt, akkor a Himalájára lehetett ébredni, és ha ezt esetleg meguntuk (vagy simán csak megéheztünk, mert megunni mégis hogy lehetne), akkor csak lesétáltunk és még gigantikus reggelit is adtak a napkezdéshez. Kettőnknek napi 20 euróért azt kell mondjam, hogy rendben volt. Nem is nagyon siettünk sehova. Mindemellett még a kellemesen meleg 22-25 fok és a jó levegő a hideg és poros Kathmandu után kifejezetten lélekemelő volt.
A megérkezésünkkor este találtunk egy szabadtéri mozit, ahol naplemente után az Oroszlánkirályt adták, jó meleg teával, kilátással a tóra és a Himalája dombjaira. Gyerek mondjuk összesen volt kettő, ellenben huszon-harmincpárévesből voltunk annyian, hogy a filmkezdésre már nem tudtak mindenkit beengedni. Bőgött is a fele. Hallottam. Mi is alig tudtuk kiheverni a traumát, amit Mufasa halála okozott.

Ezenkívül voltunk még masszázson, egyik reggel megnéztük a Himalája dombjairól a hegyek mögötti napfelkeltét, harmadik nap pedig felsétáltunk a Világbéke Sztupához, amihez egy csónakkal vittek át a tavon. A napok sorrendjére nem mernék megesküdni.
Valahogy arra is rájöttünk, hogy már tart a húsvéti böjti időszaka, és – habár nem tudatosan, de – mi sem ettünk húst már pár napja, szóval úgy döntöttünk, hogy akkor odafigyelve folytatjuk. Ebben nagy segítségünkre volt, hogy a kávézók fele az ideérkező nyugati öko-vegán mezítlábas hippikre épít, úgyhogy a városban kifejezetten nagy választék volt a spenótos répalevekből…mi pedig ezeket leginkább messziről kerülgetve találtunk egy olasz éttermet fatüzelésű kemencével, úgyhogy az igaz megtisztuláshoz vezető utunk Shiva áldásával az eléggé gyakran fogyasztott jaksajtos pizzán keresztül vezetett.

Én példamutató állampolgárként beiktattam egy fogorvosi vizitet is, mert az utolsó hetek rohanásában nem volt már rá idő, ez meg legalább egy olyan ország, ahol nem nyolcszor drágább a bármilyen ellátás, mint otthon (#kelet-európai problémák). Mindenesetre az időpontfoglalás előtt azért megnéztük a rendelőt, hogy áramkimaradás esetén lehetőleg ne a sarokból kelljen a nyálelszívót kurblizni.
Nem volt probléma, a fogam is szép lett, de már előre izgulok, hogy az éves nőgyógyvizit időpontja hol talál majd meg.

  ******

My all-time favourite Pokhara’s two main tourist attractions are paragliding and trekking. We arrived from Kathmandu knowing we would definitly not do any of them. Paragliding is only my thing (and I have already tried it), and my twisted ankle made sure we would skip the trekking as well (it should read my blog because we never planned it at the first place).
I could be really sublime and tell you how deeply spirituated we spent our days in Pokhara, but neither did we do that, nor studied or watched any film because the gods are not so generous when it comes to handing out internet to the mortals. To be honest, we just happend to find ourselves in a timeless vortex – we had no idea what day it was or what was the date…but even better: we could not care less about it either. I was drawing lines into my book each day so that afterwards we could be aware of the number of days (if nothing else) we spent there. (Five. We spent five days there.)

There are some options when it comes to taking the 200 kilometers from Kathmandu to Pokhara. I was voting for the flight, but it was way out of the budget so we chose the “luxury tourist bus”. Beside the lunch, they also promised us wifi and aircondition, but the only extra we received at the end of the day was the little cute cockroach that Tomas found in our luggage. Well, it’s something. The luxury was more about that we had our own seats (!!) in a normal-size bus, without having anyone sitting on our laps. I believe these attributions were quite necessary on the 8 hours trip.

In Pokhara we had to find accomodation first. Although the low-season is already over, there were tons of taxidrivers who would offer a ride to their own guesthouse and thoughtfully warn us not to walk to the city, because it is too far away, 35 minutes at least. Lie.
I have already checked some guesthouses beforehand on Tripadvisor so we knew what to expect, we just needed to get a fair price. And by fair price I mean our negotiating techniques are pretty sophisticated by now – we can play everything from the newby backpackers and poor students to the poshy honeymooners. And with a good hunch and observation, it works almost everytime.
We found some lovely family-run guesthouse which had several ups: I could open the windowblinds from the very comfy bed, so we could enjoy a full panoramic view of the breathtaking Himalayas. And once we got bored (more like got hungry, because I would never get bored of it), we just ordered our breakfast in the restaurant as it was also included.  Pretty good for the 20 euros a day. And the weather was also lovely: 22-25 degrees and clean air which was a pleasant surprise compared to the chilly and dusty Kathmandu.
After arrival we found an open-air cinema which was playing the Lion King after sunset, with a handful of hot masala tea and a view to the lake and the hills of the Himalayas. There were like 2 children altogether but at the same time it was fully packed with travellers in their 20-30s singing and crying secretly during the whole movie. Mufasas death once again traumatised us.
We also dropped into a great massage session, saw the sunrise in the Himalayas from the uphills, and on the third day we walked up to the World Peace stupa, after having a short boattrip through the lake. I am not 100% sure about the timeline to be honest, but all programs were truly memorable and exceptional.
We accidentally realised that the catholic fast is already going on, so we decided that as we (although  unconsciously) were already following it, we could probably just go on wittingly. We got a great help from the local cafes as their main targets are the eco-vegan barefoot westerners, so the variety of the different carrot-spinach smoothies are pretty wide…luckily we could just avoid them to find a good Italian restaurant with wood fired pizza oven, so with the blessings from Shiva, our spiritual enlightment and fasting was mainly led by the often consumed yakcheese topped pizzas.

I also checked in for a dentist visit, as I did not have time for that before the moving and at least Nepal is one of the countries where the medical expenses are not 8 times higher than at home (#eastereuropean #problems). Before booking the appointment I also checked whether in a not so very rare case of electric cutoff we should or should not hire Tomas for standing in the corner to use the crank for the saliva ejector, but fortunately everything went just fine, my teeth are pretty now. I already have some concerns about where the annual gynecology check-up would find me.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s