Fodrásznál || At the Hairdresser

Mivel bő egy hét múlva esküvőre vagyunk hivatalosak, úgy döntöttünk, épp itt van az ideje elmenni egy fodrászhoz, hogy emberien nézzünk ki, ne pedig úgy, ahogy mostanában szoktunk. Nyakra-főre vannak a fodrászatok, de nyilván ez semmit sem jelent, úgyhogy bementünk abba, ami mellett mindig el szoktunk jönni hazafelé és fiatal fiúk szokták a hajukat festetni benn. Angolul ugyan nem beszélt senki, de azért egy hajvágást elmutogatni egy fodrászatban nem egy atomtudomány, lássuk be (gyakorló kő-papír-olló játékosok előnyben). Még az árban is megegyeztünk, aztán puff, le is nyomtak egyből a székbe, jött egy nő egy ocsmány tetoválással a szeme alatt, semmi kedves előjáték, hogy kávét kérek-e, vagy hogy ugyan mondjam már el, mégis mit vágjon, mennyit és honnan…semmi. Úgy megnyírt száraz hajjal 15 perc alatt, hogy én csak néha mertem kinyitni a szemem, akkor is csak azt ellenőrizve, hogy vajon itthon a rendelkezésre álló körömvágó ollómmal tudok-e rajta segíteni érdemben, vagy hagyjam az egészet a francba. Mikor nagyjából kész lett (még azért vágott egy-két centit innen-onnan, biztos, ami biztos alapon) minden tiltakozásom ellenére elkezdte formázni szép kis cukira. Ilyen ázsiai cukira. Értem én, hogy Ázsiában minden édes és mindenki cuki, de azért mikor egy konkrét mangafigurával találtam szemben magam a tükörben, egy kissé megrökönyödtem. Leokéztam, és nagyon gyorsan leszedtem magamról a rongyot, nehogy véletlen eszébe jusson még bármi.

Időközben aláírtuk a lakásbérleti szerződést is, van már hivatalos címünk, ahova eláraszthattok minket minden szeretettel (majd ki is plakátolom ide a blog szélére, nehogy ennek hiánya akadályozzon meg titeket a tömeges levélírástól) úgyhogy teljes szívnyugalommal indulunk el szombaton Nepálba, Poonam barátnőm egyhetes esküvőjére és az azutáni csavargásra. Óriási szerencsénk van, mert kiderült, hogy még az idei Holi-n, a színes porokat dobáló fesztiválon is ott leszünk, komolyan, direkt megtervezni nem lehetett volna ennyire jól. Remélem, hogy megint fogok majd tudni onnan írni.
Kathmanduba menet lesz egy kellemes 21 órás átszállásunk a kínai Kunmingban, de szerencsére és állítólag Kínában 24 órán belül nem kérnek vízumot a reptérről való kilépéshez, szóval még arra is van esély, hogy ne a reptér földjén kucorogva töltsük el az időt, hanem rendes ágyban, rendes vacsorával.
Ma összeszedtük a kiránduláshoz szükséges elektronikai kellékeket (pótpótpót akkumulátorok a fényképezőkhöz – nem tudom, hogy azokat hova fogjuk tenni a lagzi közben, a szári alá esetleg?), egy egészen konkrétan 12 emeletes elektronikai plázában. Mondjuk a pláza nagyon megengedő megnevezés, én inkább piacnak mondanám, azzal a különbséggel, hogy nem karfiolra, hanem mindenféle fejhallgatókra, töltőkre, wifirouterekre alkudsz – bár legtöbbször még azt sem kell, mert alapból nagyon baráti áron osztják a dolgokat.

Oh, és még a múlt héten, két lakáskeresés között beregisztráltunk engem egy helyi modellügynökséghez is, és a héten írtak, hogy ugyan menjek már el castingra, egy joghurtreklámhoz keresnek hasonló karaktert. Hogy MIRE? Nagy sajnálatomra pont nem leszünk még itthon, de rögtön eszembe jutott ez a vérfagyasztó jégkrémreklám. Én amúgy pontosan tudom, hogy valami ehhez hasonló TV-s meseanimátorkodás pont elég lenne a modellkarrierem csúcsához, de akkor biztos is, hogy kiírnám DVDre, és elsőbbségivel, díszdobozban küldeném el a szüleimnek, hogy köszönöm, hogy hozzásegítettetek a diplomáimhoz, látjátok, immár teljesen biztosan sikeres ember vált belőlem. 

*****

Since we are official to a wedding in just a week, we agreed on visiting a hairdresser to get an outlook again of decent human being, not like we are nowadays. There are plenty of saloons everywhere (which obviously means nothing), so we chose the one we pass everyday on the way to the subway, and most of the times it is full with young men coloring their hair. Nobody was speaking English, but hey, it’s really not a rocketscience to explain haircut to a hairdresser. We even agreed on the price, and then bamm, they pushed me into a chair, and a lady came with an ugly tattoo under her eye, asked nothing like whether I would like to get a coffee first, or more importantly what kind of haircut I would like to have, nothing. She cut me dry in just about 15 minutes, and I barely dared to open my eyes during the procedure, just for a few seconds to check whether I might actually have a chance to fix it later at home with my nailcutter, or just accept my fate silently. When I thought it is done (even then she cut some centimeter from here and there), despite my strong opposition, she started to curl my hair to the cute Asian style. I mean….I get it, it is fine…everybody and everything is cute over here, but come on. I freaked out when I saw that live manga figure in the mirror I have become. I got out of the chair immediately, before she would think of anything else.

By the way, we signed to contract of the apartment, so now we officially have an address you can send your loveletters to (I will post it here on the side, so there will be no chance of losing it therefore not sending any postcards), so we can travel to Nepal on Saturday with a total peace of mind to my friend, Poonam’s one-week long wedding and some travels thereafter. Turned out we are lucky because we will catch the annual Holi festivities Seriously, even if I would want to, I could not organise it so well. I do hope, I will have a chance to write from there.
On the way to Kathmandu we will have a 21 hours layover in Kunming, China, but as I read they don’t ask for visa if you leave the airport for less than 24 hours, so we might have a chance to actually sleep in a normal bed and eat a normal dinner, not agonising on the floor of the terminal.
So today we bought all the electric stuff we will need (the extraextraextra batteries for the cameras – I have no idea where we will put it during the wedding…under the sari dress?!), in a 12-floor digital plaza. I would not name it to a plaza actually, more like a market – with the great difference of not negotiating on a head of sallad, but on different headphones, wifirouters and chargers. Sometimes you don’t even need to do that, because the prices are completely reasonable.

And also, last week, between two apartmentview, we registered us to a local agency here, and they already messaged me to come to a casting, they need a similar character to a yoghurt-advertisement. OMG. I am so sorry we are not here around that time, because I instantly remembered this ice cream advert. I would totally ace it. But also I have seen just about enough Chinese TV shows to know, if I would be chosen for something similar like my favourite opening I would instantly peak my modelling career. And I certanly would make a DVD copy of it and send to my parents in a special edition box, with express airmail, the message included: thank you for supporting me to get my degrees, I am now unquestionably a successful person.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s