A maradék hotpot || Leftover hotpot

Én a magam részéről már azt is nagy eredményként éltem meg, hogy alig 9 óra alvás elég volt mindkettőnknek, és már harmadik napja, hogy a délutáni szunyókálás igénye nélkül végig tudjuk tolni a napot.
Ez a mi hatékonyságunk. Nemúgy Julieé, aki ezzel szemben összeállított nekünk egy listát, és leszervezett több tulajjal és ingatlanügynökkel is egy 20 perces etapokban történő, 7 lakásból álló albérletnézést, a Xinpu metrómegálló feletti házban. Mert Julie effektívebb, mint mi ketten egy fél év alatt összesen lennénk.
Úgy gondoltuk, ha már ilyen fontos és felnőttes dolgokkal fogunk este foglalkozni ami körülbelül egyheti tevékenységmennyiséget is felölel, akkor cserébe szakítunk a rendkívül fárasztó “rutinunkkal” (mármint hogy reggeli egy beülős helyen, egész napos biciklizés, majd bubble tea és este mese), és inkább itthon maradunk.

Tegnap egyébként kirándultunk egyet Tamsuiba a Chiu család itthonmaradó felével (Gavin testvérének, Mandynek a családja)

ab21370b-5d32-494e-ba62-99275bdfef6e
Elsa (Mazsolababa) és a kis Didi

Még javában tartott az újév, tengersokan voltak, de nagyon jól szórakoztunk, fura dolgokat ettünk, és eldöntöttük, hogy erre a környékre inkább nem költözünk, mert olyan, mint egy kínai Hajdúszoboszló nyáron.
Szóval este ettünk egy hotpotot, néztünk mesét, Mazsolával tanultuk az ABC írását, és mindezt csak azért mesélem el, mert ma ebédre ennek a hotpotnak a maradékát akartuk megenni…
Nekem alapvetően van valami erőteljesen visszás érzésem azzal kapcsolatban, hogy az asztal közepén egy gázpalackon főzzük a kaját, dehát jó, legyen, majd megszokom. Mindenesetre ma csak ketten voltunk itthon, szóval megkíséreltük az ételmelegítést vele.

img_7753

Nagyjából az történt, mint mikor a bennszülöttek körbejárják a színes tévét – azonkívül, hogy tanakodtunk és megpróbáltuk minél messzebbről megpöcöktetni, semmi sem történt az égvilágon. Mikor már sokadik próbálkozásra viszont elkezdett konkrét gázszag terjengeni a lakásban, úgy döntöttünk, hogy talán most jött el a megfelelő pillanat a segítségkérésre, ha nem akarjuk szégyenbe hozni a családot, hogy a két fehérembert alig néhány napra hagyják egyedül, erre berobbantják a házat.
Átszaladtam a szemben lévő boltba a nénikéhez, mert azt a meghagyást kaptuk, hogy a szomszéd tudja, hogy itt vagyunk, szólhatunk neki bármikor. Nem beszélt angolul egy szót sem, de én határozottan invitáltam átfele, úgyhogy kénytelen volt jönni. Most én nem tudom, hogy ez az a szomszéd volt-e, aki tudja, hogy itt vagyunk (bár már az egész utca tudja végülis), vagy csak beinvitáltam random idegeneket a lakásba, mindenesetre átjött, megnézte, és azt vettük észre, hogy nyakig belekerültünk az eseményekbe – a bácsi, aki a boltba jött volna, várakozott békésen előbb a ház előtt, majd a bejáratnál, kíváncsian befelé tekintgetve. Közben átjött egy fiatal férfi is megnézni, hogy mi történik nálunk, majd a boltos néni, miután nem tudta beindítani, kicsit kiabált az utcán, hazaszaladt és hozott nekünk egy villanyrezsót a saját lakásából…közben (talán a kiabálásra) megérkezett egy öreg bácsi, aki csak inspektálta a dolgokat és hümmögött (hát mi itt már teljesen készen voltunk, szakadtunk a röhögéstől a sarokban), majd mire a negyedik ember is bejutott a házba segíteni, a fiatal férfi sikeresen beindította a gázt, és aprólékosan el is magyarázott nekünk mindent. Kínaiul.

A hotpot egyébként finom volt, volt benne a BBC által Ázsia leggusztustalanabb ételének kikiáltott disznóvérsüti is, de megettük. Mindent megeszünk. Ha megmozdulna egy állat az edényben, azt is visszatunkolnánk, míg meg nem fő.

Este aztán összeszedtük magunkat, elmentünk megnézni a lakásokat – nagyon intenzív kétóra volt. Hirtelen teljesen irreális igényeim lettek. Például a 37. emeleten akarok lakni, mert az mekkora király dolog.
Holnap azért megnézünk még hetet, úgyhogy akkor már bölcsebbek leszünk. Remélem, azok még magasabban lesznek.

****

I did feel we accomplished something when we woke up after just a 9 hours sleep, and for three days in a row we managed through the day without the urgent need for an afternoon nap. This is our effectivity. Not like Julie’s who by the way compiled a whole list, talked to several landlords and real estate agents, and organised an evening trip with 20minutes viewing of the apartments above Xinpu MRT station. Because agent Julie is more effective than we can ever be in half a year.
We thought since we gonna do such adulty stuff in the evening, we get out for our daily “routine” for a day (which includes long breakfasts somewhere, cycling, then bubble tea and cartoons with the kids) and stay at home instead.

Oh, yesterday we took a daytrip to Tamsui with Gavin’s sisters family (Elsa and little Didi on the picture…how adorable are they?!) The new year celebration was still going on, so there were loads of people, but we had fun, and also agreed on not to look for apartments on that area.
So for dinner we ate a hotpot, watched cartoons and practiced the ABC together. I am telling it because today we wanted to eat the leftovers of this hotpot.
I actually have some bad feelings about having the gastank in the middle of the table, but I guess I just need some time to get used to it. Anyhow we tried to get some warm food. So we approached the gastank like aboriginals approaching the color TV – poking it from far away without any result.
We were trying and trying and after a while we definitely started to smell the gas spreading over the room, so we decided this is high time to ask for some help, unless we want to bring some shame on the Chiu family – two white people, only left alone for some days and already exploding the whole house.
I ran over to the shop next door as we were told the neighbours are aware of us staying alone, so we can ask for some help anytime. She didn’t speak a word in English, but I invited her in a gritty way so she followed me home. Maybe she wasn’t even the neighbour in charge of us, and I was inviting strangers over the house, but things escalated very quickly – the man who wanted to go to the shop waited patiently in front of the house, then in the entrance, a young man also ran in to see what is happening. Then a lady, who could not figure out the gastank, went home and brought an electric stove…meanwhile an old man appeared, inspecting the events (at this point we couldn’t help but laughing on the corner of the kitchen), then by the time the fourth man entered the house, the young man successfully opened the gas for us and explained everything. In Chinese.

The hotpot was excellent by the way, even with the porkblood cake inside, which was chosen to be the most disgusting Asian food by BBC. We don’t care, we eat everything. If an animal would pop up in the hotpot, we would most likely just push it back until it’s done.

So later on we went to see some apartments – it was an intense 2 hours. And I have gained irreal expectations. Like I want to live on the 37th floor. But tomorrow we will see 7 more, and be more wiser about that.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s