Hello Happy New Year

Boldog Kakas Évét mindenkinek!

Olyan brutális kultúrsokkot élünk meg jelen pillanatban, hogy a napjaink nagy része hibernáló alvásból áll – az agyunk egyszerűen lekapcsol egy idő után, nem tud befogadni több információt. És persze nincs is nagyon kímélve, mert egyelőre még egy random boltba betévedve is olyan, mint a szafariznánk (el tudom képzelni, hogy mit gondolhatnak, hogy egy üveg dzsemet nézegetünk a bolt kellős közepén félórán keresztül…). Már ha egyáltalán sikerül felismerni, hogy mit árulnak, mert így bekukkantással legtöbbször elképzelésem sincs, hogy ami mellett elhaladunk az egy autószerelőműhely, vagy netalántán fodrászat. Egy hete próbálok képeslapot küldeni, de még nem jöttem rá, hogy kell.

Az újév nagyon jól telt, itt volt az egész család, és minket is bevontak az ünnepekbe, ami sokszorosan is viccessé tette. Mint a gyerekek, mi is megkaptuk a magunk kis cuki 红包 (hongbao)-ját (kis piros borítékban kapnak az idősek és a gyerekek szerencsepénzt újév alkalmából), végigettük a tradicionális ünnepi menüt, és még a újévi kaparós sorsjegyezésbe is beszálltunk.

Az újév első napján elmentünk három különböző templomba, többek között meglátogattuk a pénzistent, ő meg adott nekünk megáldott csokit a híveken keresztül, szóval be is tömtük gyorsan. Ez egy ilyen jófej isten.
Az, hogy őrült sokan voltak, nem fejezi ki eléggé a szituációt, én konkrétan a templom szélén álltam, és csak azért imádkoztam, hogy ne tapossanak le. Majdnem sikerült.
Hazafele még beugrottuk egy házi templomba – imádom magam azzal szórakoztatni, hogy párhuzamot vonok az európai normákkal, szóval itt is elképzeltem, hogy Magyarországon leugrok a panelföldszintre, mert a Marika néninek a nappalijában úgyis van egy katolikus templom…és akkor ne álljon le az agyam?!
Este pedig mesét néztünk a gyerekekkel. Szóval jelenleg az a nagy helyzet, hogy teát még nem tudok venni, mert a használható kínai tudásom kimerül a Spongyabob Kockanadrágban – 海綿寶寶 (haimian baobao). (Jó, mondjuk a használható jelen esetben eléggé kétséges jelző.)

Másnap a család elutazott Japánba, mi pedig beutaztunk a belvárosba csodát látni. Az első csoda a reggelire talált joghurt volt, igazából már azzal is te(l)jes lett volna a nap, de azért mégiscsak körbebicikliztük a Taipei 101-et, a Sun-Yat Sen emlékcsarnokot. Meg a mekit.
Egyébiránt nagyon jó idő van, 26 fok, úgyhogy a teljes kognitív disszonanciának tudom be, hogy ennek ellenére az emberek télikabátban mászkálnak, flipflop papuccsal. Merthogy tél van.

*****

We are having the cultureshock of our lives, so we are actually spending the majority of our days with sleeping. Peaceful, deep sleep. Quite neccessary since after a while our brain just shut down as its totally unable to accept any more information. Totally understandable as even to go shopping is a like going to a safari (I can imagine what people think when we are standing in the middle of the shop for half an hour, observing a jar of jam).
Most of the time I don’t even know what the shops sell – is it a car repair, or a hair dresser? Absolutely no idea. I have been trying to send postcards in this week, but still haven’t figured out how to do that.

New year’s eve was great, the whole family was here and they involved us into the celebration, which made it even more special and funny. Like kids, e also got the red envelope with the lucky money, we tried the traditional new year’s eve food, and even participated the usual scratch card fun (or whatever its name is).

Ont the first day of the new year, we went three different temples, even visited the money god, who actually gave us some chocolate through his votaries, so we ate it all up. What a generous god!
There were loads and loads of people, I was actually standing on the side of the temple, hoping for not to be trampled down. On the way home we also popped into a sanctuary driven by a family, which was adorable – what if we had these things in Europe, and we could actually just go to the first floor, because there is a for example catholic sanctuary? I absolutely love the idea!
On the evening we were watching cartoons with the kids. So the thing is: I still cannot buy a tea on the street, but I am getting better and better at Spongebob Squarepants. Which is really not that useful.

Yesterday the family went to Japan, and we explored the downtown. First we found some yoghurt which already made our day, then visited the Taipei 101 and Sun-Yat Sen Memorial Hall. And McDonalds.
Otherwise the weather is fantastic, above 26 degress, I bet that the fact that people are wearing winter jackets and flipflops is an absolute cognitive dissonance. After all it is still winter.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s