Kenting

17 óra alvás után az első nap délutánján több dolgot elintéztünk, mint mennyit én az egész hétre tervezem:
1. Végigjártuk a bankokat, hogy miként lehet számlát nyitni.
2. Szereztünk simkártyát.
3. Bejelentkeztünk a Bevándorlási Hivatalba. Engem az utóbbi hetek-hónapok vesszőfutása kapcsán már a gyomorideg elkapott annak említésére, hogy megint bármilyen hivatalba be kell menni. Meggyőződésem volt, hogy megint kezdődik a tortúra, a bürokratikus pokol, hiánypótlás és anyám vércsoportja fejléces papíron…de nem, alig 20 perc várakozás után egyszerűen leadtuk a címet, telefonszámot, útlevelet, és kaptunk cserébe egy sorozatszámot és szevasz, kész. Mindannyian paffá váltunk…mi azért, mert legalább valami karcsú megalázás járt volna, hogy 24 órája már az országban tartózkodunk és lélegzünk, de még nem adtunk le papírt…Gavin meg azért, mert sose várakoztatták még ilyen sokáig.
4. Elintéztük az EasyCardot, úgyhogy büszke tömegközlekedők lehetünk. Szerencsére érvényes a YouBike-ra is (kínai Bubi), úgyhogy a délután hátralevő részében azzal mászkáltunk. Első benyomásra kényelmes, mert végestelenvégig akadálymentesítve volt minden, millió lerakóhely volt…hát a zaj- és hangszennyezés pedig még egy jó érv a külvárosi albérlet mellett.
5. Megoldódott a töltőtragédia, egy kilónyi átalakítót vettünk, miután kiderült, hogy a hozottakból egy sem jó. Úgyhogy elkezdhetünk fotózni is, yay!
6. Váltottunk pénzt. Már csak az albérlet hiánya tart vissza attól, hogy kétszatyorral hordjam haza az őrült ázsiai cukiságokat, amiről nem tudtam, hogy léteznek, de már vágyok rájuk.
7. Este pedig vacsorabuli volt Gavin nagyon kedves volt-kollégáival és nagyon jókat ettünk-ittunk.

Reggel 7 előtt pedig elindultunk kocsival Kentingbe, hogy megnézzük Gavin épülő vendégházát. Megnéztük, tényleg épül. Aztán elmentünk egy helyi gazdához, akinek nagyon sok kutyája, meg mezőgazdasági gépe van. Itt Tomit kifaggatták a mindenféle európai traktortrendekről…én meg hát találtam egy büdös kismacskát. Mindenki érdemei szerint, ugye.
Aztán mivel Gavinnek volt egy csomó dolga a megyében, követtük mindenhova, mint a hülyegyerekek, nem sikerült leráznia.
Tomi felavatta a nemzetközi jogosítványát is. Nekem egyébként az a hitem, hogy a DK-ázsiai közlekedés az evolúció egyik rendkívül hatékony módja, úgyhogy ez úgy nézett ki, hogy a fiúk elől nagyon jól szórakoztak azon, hogy éppen egy 3×3 sávos kereszteződés tök közepén sikerült megállnunk, és egymást túlharsogva visítottuk, hogy “stop-stop-go-go-go-STOP-GO”, én meg hátul kétségbeesett arcot vágtam (néha a szememet is becsuktam inkább – az segít), és minden nagyobb csomópont után meglepetten konstatáltam, hogy nem halt meg senki.

****

After a lovely 17 hours sleep, on the first day’s afternoon we actually accomplished more than the weekly plan was.
1. Checked the bank’s demands about opening an account.
2. Got simcard.
3. Registered into the Immigration Office. Before moving to Taiwan we faced some serious issues with the bureaucratic hell that is simply called Hungarian administration, so I was already worried about the whole system. Turned out, it is a little bit different here – took 20 minutes, a passport, an address and a phone number, we got a registration number in exchange and that’s it, we were ready. We all were shocked. Tomas and me because we were not humiliated at all (although we were ready for it), and Gavin because it took so much time.
4. Fixed the local travelcard. It is also good for the public bike, YouBike, so in the rest of the day we were cycling around. It is very convenient, many bikeroutes all around…and the constant noise- and airpollution are a great plus for choosing an apartment in Hszinpej instead of Taipei.
5. Bought adapters for the chargers, so finally can start taking pictures, hurray!
6. Exchanged money. Now the only reason pulling me back from buying all the crazy Asian stuff is the lack of apartment. Otherwise God save me, I need it all!
7. Had some excellent dinnerparty with Gavin’s friends and ex-colleagues. They were all supernice, and the food they chose were excellent.

Then next morning before 7 am we headed to Kenting to see how Gavin’s guesthouse is. Really impressive.
Then visited a farmer, who has a lot of dogs and agricultural machineries, so Tomas could tell  some information about the European machine trends, meanwhile I found a smelly little cat. Everybody at its best.
After that Gavin had a lot to do in the county, so we followed him like kids, he had no chance of getting rid of us.
Tomas tried out his international driving licence. I do believe that driving in South-East Asia is just one secure way of the evolution. The guys had real fun when we got stuck in the middle of a 3×3 crossroad, and started to instruct Tomas “stop-stop-go-go-STOP-GO”, but I was just sitting on the back totally dispaired (sometimes even closed my eyes)…and after getting out of each of these crossroads, I was absolutely suprised that nobody actually died.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s